Jajjj! Már csak 3 nap maradt! Mire! Hát az adóbevallásra. Ideje összeszednem magam és a papírjaimat, és végre nekiállni! (Minden évben funkcionális analfabétának érzem magam, mikor leülök kitölteni az éves SZJA bevallásomat). Aztán már csak egy döntés – kinek is adjam az 1 %-omat. Vagyis a kétszer egyet. Mert bármilyen fura, de - mivel ez nem kötelező, - adózó sorstársaink mintegy fele elfeledkezik erről.

Vannak dolgok, amiket nem nagyon szeretünk. Például adópapírokat kitölteni. Nekem sem tartozik nagy kedvenceim közé, így hát minden évben az utolsó napikig húzom. Ilyenkor tör elő belőlem az „Ej, ráérünk arra még” magyar virtus. De ilyenkor, hogy ne érezzem magam olyan rosszul, megtámogatom lelkem egy kis statisztikával, miszerint az adóbevallások két nagy hulláma az adóidőszak eleje és vége, és én a „határidő-motivált” második csapathoz tartozom.

Egyetlen dolgot élvezek ebben az adóbevallásban, és pedig azt, hogy van olyan pontja, ahol valóban én dönthetek. Igaz, nem sok pénzről van szó, de legalább arról az 1 %-ról (kétszer) tudom, hogy mi fog vele történni. Éppen ezért rettenetesen furcsa számomra, hogy kicsiny országunkban, mely az egy főre eső napi panaszáradatban Európa vezető országának számít, megelégszünk azzal, hogy „jaj, mire megy el az adózók pénze” párbeszédeket folytatunk, ugyanakkor nem vesszük magunknak a fáradságot arra, hogy legalább arról rendelkezzünk, amiről rendelkezhetünk.

Szóval rájöttem, hogy eddig rosszul közelítettem meg ezt az egész kérdést. Mert ha onnan nézném, hogy kinek adhatok az adómból, és hogy ezt megtehessem, ehhez kell az egész procedúrát (értsd: adóbevallás) gyorsan megcsinálnom, akkor már régen túllennék rajta. Mert az 1 % nem sok, de döntés. Ráadásul közvetlen beleszólás. Ha olyan szervezetnek adom, akiket ismerek, akkor még pontosan utána is tudok járni, hogy mire költötték, mi lett abból a pénzből, amit én személyesen utaltam ki számukra az álam-kasszából. Vagyis az 1 % az én személyes élményem, és ettől jól érzem magam.

Szóval, ha Te is az utolsó pillanatig vártál, akkor Neked szólok, hogy légy szíves, ne felejtsd el! Kötelezőnek nem kötelező, de egy lehetőség. Ráadásul valódi. J